2009. november 12., csütörtök
Lámpa. Lázas éjszaka.
Gyertya. Fényes vacsora.
Zümmög fejedben az akarat,
Hallom hangodat,
A lépted kattanásai matatnak,
Egyetlen törvényem apadva
Pattan el a sűrű nyomtalan
zajban.
Várok. Várj.
Semmi mást ne csinálj,
felszakadt szemhéjad mögött
hallgatásod belém dübörög.
Kérsz. Te félsz. Te félsz?!
Te. Félős mindensége az
Isten karjainak kivetülése
vagy. Vagy nem. Vagy.
Vágy. Végy egy szelet
zokogó bokrot az imáim
elhaló csattanásai
gurulnak az útszéli
sóhajok kékes hálójában.
2008. május huszonvalahány
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése