2009. november 13., péntek
Zöld-puha fehér szekér
rázza felém,
fázva érkezik az almafa
szöges mélyen,
csendben a képen látszik,
egy-két harag lábnyomán
léptette vak-szerető.
Szerető vak némber.
Kecses - fél -ember.
Zárt munkaházak ablakán át
szűrődik a neon pilács.
Fém gyertya. Kénes csörgés.
Telefonszerű búgó üvöltés
nyúz.
Újabb láncszem: egy hiúz.
Egy pók. Egy kutya.
Meg a gombszaggató
blues-éjszaka.
Gyömbér nátha.
Rohadtál már szamárháton?
Az összes versem megalázom,
lehányom,
majd megbocsátom
Magamnak.
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése