2010. május 19., szerda
Halljatok, az ég zúg
és a tűz fellobog.
Ázott lepedőbe takarva
a szív csak tompa fénnyel,
félve, félre bújva dobog.
2010. május 19.
Budapest
Hasznos lenne lemondani
a tévedéseimről.
Tetteimet kritika illeti.
Félve-félek magam tekintve:
ne hagyj el soha.
2010. május 7.
Fejlett terveim vannak az életbenmaradásra.
Csillagok hasítják ketté kopasz fejem árnyékát a betonon.
Ott ülök és várom,
hogy órám elüsse a delet.
2010. május 7.
Harmatos harangvirágok között
tekintetem húrja eltörött.
Most két-rét felé nézek:
egyik fehér, másik mosott,
ezerszínű olajtócsa a levegő
szélein derengve.
Szeretem a napot.
Az én reményem soha
el nem hagyott.
Nem is fog. Legfeljebb
álmában csönget egy picit, és
máris eszembe jut.
2010. május 7.
Budapest
;;
Subscribe to:
Bejegyzések (Atom)
