hasított mosolyom

Föld - dobogni

Dobog a padló,
dobog a szív,
egész valómban ritmusra hív
a föld, a fa,
a rög, a mag
ereje.

Tűz - lobogni

Lobog a lényem
a lényeg
a tánc. Elhív
magával:
szikrázó románc.

Víz - forogni

Hullámzó ritmus a lábam
mély merülés az óceánban.
Körötted folyó
időtlen testem
áradó.

Levegő - zokogni

Súlyos hajnalok,
párás sóhajok:
a levegőben szálló
lélegzet
én vagyok.

Éter - oldódni

Érintés a téren túl:
Feloldódom és félek.

2021. december. 1., Budapest: 5ritmus Öselemek alkalmak vége

Önmagad tükörképét csodálod,
mikor a szemembe nézel.
Én téged látlak.
Eltökélt, magányos sóhajok.
Elméd labirintusa
mint pusztító nap ragyog.

Kismaros, 2021. november 28.

Tudom, hogy értékes vagyok,
a nélkül, hogy megmentenélek.
Engem sem kell megmentened,
ez az én feladatom. 

Szívesen látlak, ha vállalod,
kapcsolódnál velem oly módon
ahol mindenki magáért felel,
és törődik a másik féllel. 

Ahol biztonságos keretek,
őszinte párbeszéd, empatikus,
nyitott és megtartó tér van.
Béke és intelligencia. 

Ahol a tapasztalat tanít:
a félelmekkel szembenézve
a múlt vagy a jövő helyett,
a jelen van megélve. 

Ahol együtt lehet átélni a változást,
és tökéletlenül is jó elérni egymást.
Ahol el lehet engedni magunkat,
tartva a határainkat.

Ahol az érzés, a gondolat és a testi érzetek
hierarchia helyett együtt teljesek.
De az értéket meg kell váltani,
nem lehet tét nélkül játszani. 

2021. november 13., Kismaros

Gyógyulnom kell, de 
nem vagyok beteg. 
A fák puhán beterítenek. 

Avarral festem 
begyulladt szemem.
Mint levegőt, lélegezz ki engem. 

Vízként csordulok 
saját arcomon. 
A gyász gyökere törzsemre láncot fon. 

Fekhetek havon, 
szikrázó napon,
nem találhatsz engem, nincs többé nyomom.

2021. október 27.

Fuss csak. Én fekszem
kinyílt szemmel.
Menekülj. Én írok
megnyílt szívvel.
Némán nézel, már nem látlak.
Maradunk egyedül,
háttal egymásnak.

2021. 10. 27.

Hullámzó ritmus a lábam,
mély merülés az óceánban.
Körötted folyó
időtlen testem
áradó.

Budapest, 2021. október 13. szerda késő este