2015. február 24., kedd
Tudom, hogy szeretlek.
Kinyílt szemmel csodálom azt, hogy élsz.
És láthatod az istenek,
a por meg az idő,
még könnyű hálókat is von
közéd-közém,
így gyakran elfog a szeretet
meglepő szárnyalása és forradalma.
Ilyenkor előbújva érzek,
mint a természet napfény idején.
Hangtalanul, de rezzenéssel.
Azután
jobban hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
Pilinszky: Azt hiszem
http://mek.oszk.hu/01000/01016/01016.htm#h3_71
2015. február 16., hétfő
Tegnapelőtti hajnalok kócos illatával
takarom ólomszín arcomat.
Szégyenborítású álmom öblös sugarába
lépett körkörös jelenléted.
Szemben te állsz kifürkészhetetlen
Tekinteted szöges ostorával
És rám mérve minden csapás
Egy újabb kimaradt szívdobbanás.
Ablakom nincs, hogy iszonyodva szökjek,
Lábam előtt porba hullt évszakok.
Lehetetlen csókod
kezemre égett stigmaként ragyog.
