2009. november 13., péntek
Hova mennék mikor az erdőkben is csak zaj van?
Ha rohannék a poshadt avarban,
és elnézném a fákat egy pillanatra, csak sikoltanék.
Nem fájna, csak üvöltenék, mert jólesik.
De most nincs hova menni, már kiégett
a lég, porzik utána a csók. Egy ragadós, izzadt, sós;
hosszan nyúlik, és csak harmadnapra múlik.
Szikkadt vagyok, száradt, összeaszott,
szemem repedezett.
Susognak körülöttem, őrjöngenek,
tépik a szám, a ruhám, szorítják a kezemet.
Hát hova bújnék ha az erdőben is csak zaj van?
Ha fetrengenék a poshadt avarban,
és elnézném a fákat egy pillanatra, csak hánynék.
Fájna, és üvöltenék, mert kell.
De most nincs hova menni, még vért köpök az emlékekkel.
Ha rohannék a poshadt avarban,
és elnézném a fákat egy pillanatra, csak sikoltanék.
Nem fájna, csak üvöltenék, mert jólesik.
De most nincs hova menni, már kiégett
a lég, porzik utána a csók. Egy ragadós, izzadt, sós;
hosszan nyúlik, és csak harmadnapra múlik.
Szikkadt vagyok, száradt, összeaszott,
szemem repedezett.
Susognak körülöttem, őrjöngenek,
tépik a szám, a ruhám, szorítják a kezemet.
Hát hova bújnék ha az erdőben is csak zaj van?
Ha fetrengenék a poshadt avarban,
és elnézném a fákat egy pillanatra, csak hánynék.
Fájna, és üvöltenék, mert kell.
De most nincs hova menni, még vért köpök az emlékekkel.
Budapest
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése