hasított mosolyom

Mehetek. Maradok.
Váratsz. Várok.
Menekülsz. Szaladok.
Nézel. Látok.

Tedd ide le elém, add ide ki nekem, törd vele be fejem, hagyjad hogy elvegyem.
Ne legyen menedék, az hova kiteszel. Lássam a szemeid amikor keresel.
Fuss. Hova szaladok? Guruló szekerem reszketve csikorog, utakon kanyarog.
Szétesik, megfakul, elveszik, kiragad. Ütlegelsz, megraragadsz. Kócolod hajamat.
Kezeid fésűként szántanak testemen. Levetem ráncaim, átdobod mellemen.
Rakd le a terheket, tedd el a terveded, úgy sem sikerül semmit se kezdened.
Csak pattanj kifelé, válassz határokat. Tán egyszer még meglátod nem volt határomat.
Olvadj befelé, tedd össze magadat. Olvadok kifelé, szétszedem magamat.
Közel vagy. Távol vagy. Még mindig idegen. Távol, vagy közel vagy, nem hagysz hidegen.

Eldobod. Elkapom.
Rángatsz. Rángok.
Elveszed. Átadom.
Értesz. Várok.

2004. október 13. szerda
Budapest