2009. november 13., péntek
Láthatod nem vagyok már más,
mint egy kupac élet.
Csak teljes erőből érzek,
és tiszta fejjel bántok.
Nem tudok hibázni. Bármit csinálok
feloldoznak bűneim egy szűnni nem akaró,
rettentő haragú, megint csak tőlem létező
Isten vádjai alól.
A csókja belülről karcol,
a hangja szájamban matat,
pillantása ölemhez tapad.
A zsákmányom, Istenem, egy rongycsomó;
ő sem lesz más, mint egy halandó.
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése