hasított mosolyom

Önmagad tükörképét csodálod,
mikor a szemembe nézel.
Én téged látlak.
Eltökélt, magányos sóhajok.
Elméd labirintusa
mint pusztító nap ragyog.

Kismaros, 2021. november 28.

Tudom, hogy értékes vagyok,
a nélkül, hogy megmentenélek.
Engem sem kell megmentened,
ez az én feladatom. 

Szívesen látlak, ha vállalod,
kapcsolódnál velem oly módon
ahol mindenki magáért felel,
és törődik a másik féllel. 

Ahol biztonságos keretek,
őszinte párbeszéd, empatikus,
nyitott és megtartó tér van.
Béke és intelligencia. 

Ahol a tapasztalat tanít:
a félelmekkel szembenézve
a múlt vagy a jövő helyett,
a jelen van megélve. 

Ahol együtt lehet átélni a változást,
és tökéletlenül is jó elérni egymást.
Ahol el lehet engedni magunkat,
tartva a határainkat.

Ahol az érzés, a gondolat és a testi érzetek
hierarchia helyett együtt teljesek.
De az értéket meg kell váltani,
nem lehet tét nélkül játszani. 

2021. november 13., Kismaros