2010. március 1., hétfő
Riadót fújtak egy zöldes falú
váróterem ablakából,
és öreg csecsemők ugrottak
ki az ajtón, hogy
legyőzzék a csoszogó papokat.
2010. március 1.
Budapest
Holnap már másképp lesz a ma,
holnap már nem lesz kora.
De a tegnap itt dörömböl,
csúszva-mászva kúszik
a küszöb alatt.
Nyakamra tekeredve
ragadja meg gondolataim
kócos fonalát:
arcomra keni a régi napokat.
2010. március 1.
Budapest
Most már másképp járnak az éjszakák.
Csak egy kevés kávé van bögrémben,
és nem lehet tudni mi marad végül:
a zacc, vagy a tej melege.
Elég volt már a szirupos létezés mímeléséből.
Három lehetséges életcél lelhető fel
egy fal mögött:
- hallgatni a bogarak zümmögését.
- átnézni a légkör szivárványos szélén.
- vagy hamus fejünket föld alá temetve
szívni a lelkek füstjét,
és fújni a testek bűzét.
2010. március 1.
Budapest
Sűrű-sűrű vágy nyalábok
haladnak sorban
egy haragos űrrel teli
porba vésett korban.
Öntözőcsatornák állnak
minden fél-útszélen,
számuk rajtam áll,
szélük csontos érem.
Harckocsik zúgnak előttünk
karmolva a beton csillogást,
alattuk fűrészpor marad
csak a kancsali kapkodás.
2010. március 1.
Budapest
