2009. november 13., péntek
Zúgolódó csontbársonyban
jár a testem föl-le…
Hol?
Elmaradnék, hogy keressem,
és csak nézzem, ne temessem,
mert így nem fog menni még.
Hull a harmat, döng az ég…
És én állok cserép szájjal,
szikkadt szemmel, törött állal.
Már csak villog rám a tű,
földrepattan, egyszerű…
De nem marad meg, Te is röhögsz.
Kábult szemmel halkan hörögsz.
Te is néznél, magad maradsz.
Nem is adok, nem is adhatsz.
2005. április 12.
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése