2009. november 13., péntek

Repedés

Bejegyezte: Ket dátum: 13:03

Zúgolódó csontbársonyban
jár a testem föl-le…
Hol?

Elmaradnék, hogy keressem,
és csak nézzem, ne temessem,
mert így nem fog menni még.
Hull a harmat, döng az ég…

És én állok cserép szájjal,
szikkadt szemmel, törött állal.
Már csak villog rám a tű,
földrepattan, egyszerű…

De nem marad meg, Te is röhögsz.
Kábult szemmel halkan hörögsz.
Te is néznél, magad maradsz.
Nem is adok, nem is adhatsz.

2005. április 12.

 

Címkék: ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Subscribe to: Megjegyzések küldése (Atom)