hasított mosolyom

Meghalt a vád.
Combomhoz szorítod sikamlós rabruhád.

Sárba nyúlt,
ásítása belehullt
egy kavicsos álomba.
Eltettem,
mocskát köptem, nyeltem
a hatalmas árnyékát.
Rámszáradt
üresen támadt, fáradt
szemeiből a víz.

És nyúltam. Húztam.
Adtam. Kértem. Vártam.
Sikítottam, ordítottam.
Süket ablakokon kapaszkodtam,
vak poharakban fulldokoltam,
néma láncszemekhez imádkoztam.
Csönd.

Vonaglásod szorít,
nyüszítésed taszít.
Csontjaid akarnak
Inaid kaparnak.
Szavaid pedig csak némán zakatolnak bele
a szirupos semmibe.

Megnyúlt a táj.
Ajkamra szögeled tövises koronád.

2006. szeptember
Debrecen

Kapaszkodnék beléd,
de a kezeid mind némák.
A szemedet kaparom,
de pupilláid bénák.
Rád döntöm a házat,
a gerinced sértetlen.
Ez kell nekem napról-napra
főznöm, ennem, nyelnem.

2007. október 3.

Ha elmúlik, vége lesz.
Ha vége lesz, elhagyom.
Ha elhagytam, úgy érzem
nincsen semmi bajom.
Csak görcsösen vakarom
a padlóról a koszt,
minden léptem, minden
álmom rád csak átkot hoz.
Hát legyél most átkozott!
Hát zöldüljön a véred!
Ne szűnjön meg soha,
S melleim közt kérjed
múljon el az óra,
végre adhassad péniszed.
Enyém leszel egyszer.
Hiszed, vagy nem hiszed.

Zöld-puha fehér szekér
rázza felém,
fázva érkezik az almafa
szöges mélyen,
csendben a képen látszik,
egy-két harag lábnyomán
léptette vak-szerető.

Szerető vak némber.
Kecses - fél -ember.

Zárt munkaházak ablakán át
szűrődik a neon pilács.

Fém gyertya. Kénes csörgés.
Telefonszerű búgó üvöltés
nyúz.
Újabb láncszem: egy hiúz.
Egy pók. Egy kutya.
Meg a gombszaggató
blues-éjszaka.
Gyömbér nátha.

Rohadtál már szamárháton?
Az összes versem megalázom,
lehányom,
majd megbocsátom

Magamnak.

Ez is szürke, az is koszos-sokszínű.

Buja nyelvszaggató éjszakák és halott-léptű
túlexponált nappalok.
Várjatok!
Vér-jattok a torokon csúszó savas
méz után.
Délután.
Dér után, vagy hajnalban, reggel-éjszaka mocskát ostobán
lemosni nem lehet.
Veletek.
Verjetek agyon a könnyű novemberi napon, e síkság között, városom törnyai előtt.
Azok is kevesek.
Keresek.
Kezetek húzza-nyúzza, löki óvatos nagyvárosi kezemet,
magányosan esküvő.
Gennyedző.
Genny edző szerelmes pattanások szavaink, bennük
hazudozó korcs bánat.
Kocsmákat!
Korcs fákat is láthatunk esetleg. Vagy egyetlent a folyóparton, de itt folyó nincs;
ez falu tán?
Azután
majd város is lehetne. Lehet-e vakkantó, hidegrázós élményem
még veletek?
Mehetek?
MeheteK-e(t) a nélkül, hogy e két város külön világgá ne olvadjon benne(m) egybe?

2007. november