hasított mosolyom

Tegnapelőtti hajnalok kócos illatával
takarom ólomszín arcomat.
Szégyenborítású álmom öblös sugarába
lépett körkörös jelenléted.

Szemben te állsz kifürkészhetetlen
Tekinteted szöges ostorával
És rám mérve minden csapás
Egy újabb kimaradt szívdobbanás.
Ablakom nincs, hogy iszonyodva szökjek,
Lábam előtt porba hullt évszakok.
Lehetetlen csókod
kezemre égett stigmaként ragyog.

Holdáramokba úszva küzdik
a test-feledéssel
három hólyagos szemem.
Eszem, iszom nálad,
kibontom a házad.
Nekem te kellesz - E
napom ringó fecske
szárnyad álomtalan
ingoványába vonz.
Bronz szobrokat
lapozom át, hogy
téli-nyári báli ruhám
csikorogva fonjon körbe.
Nedves vállad örvényszerű
tarka őszbe von be -
Le tekintve süllyedünk,
pangó kutak pókhálós kávája
alá csilingel csontos lélegzetünk
kavargó párája.