hasított mosolyom

Álmomban táncoltam,
éreztem a mozdulatok
helyességét, igazságát,
ahogy minden pontosan
arra hajlik
amerre én vagyok
a térben,
pont ott és akkor,
és közben
azt álmodtam táncolok.

Mikor felébredtem
megállt a tánc, elsétáltam,
mindenki engem nézett,
meg akartak tapsolni
mert az vagyok aki?
De ez nem előadás,
ez én voltam
a sarokban
tökéletesen én.

Kismaros, 2023. június 15.

Feloldódni egy történetben,
Feloldódni a természetben,
Feloldódni egy mozdulatban:
jelen lenni önmagamban.

2022. november 4., Kismaros

Almát eszem
Lassan elmegy az eszem
Északon a helyzet változatlan
Az alma bio és hámozatlan
Továbbra is köhögök
Pedig jobb amikor flörtölök
Megvárom mit mondd a doki
Addig bocs de marad a hoki. 🤣

Ő: Huha,kezdjek aggodni?🤣
Én: Úgy érzed itt lenne az ideje? 😅
Ő: Lehet,elgurult egy kereke?
Én: Vajon vissza lehet-e szerelni?
Ő: Vagy csak meg kell tanulni szeretni 😃
Én: Úgy látom, te gyorsan tanulsz. 😅
Ő: Így jársz,ha rimekkel vadulsz 😉

2022. november 1. kedd, Kismaros-Budapest

Feloldódni az időben,
a térben összegömbölyödni,
tánclépésben cikázni,
porban, keresztben, feszülve
megállni, és kilehelni az utolsó
gondolatot:

élek.

2022. szeptember 29., Kismaros

Bennem lassan
óceánná nőtt a sötétség.
Most a partján ülve száradok.
Csillogó cseppekben csorog
le rólam, és tócsába gyűl,
hogy árnyékom legyen.
Követ, követem.
Mélyen figyelem,
hogy a fényben maradjak:
így őrzöm meg magamat
Vele, mindenestül.

2022. május 6., Kismaros

Figyelmem kint
én viszont bent,
hallgatok. 

Leszek a fény:
feltartom mint fáklyát.
Vagyok a sötét:
oszlom, derengek.
Hogy lássak, ha kell,
és hunyjak, ha jó.

Bennem a por,
a hűvös, és a tér.
Pihenek puhán,
zihálva élek.

2022. február 20.

Puhaság csattan a padlón,
ütemes veretés araszol.
Hagyom arcom katatón
madarak meredek
röptét követni.
Merülés a fekete
mennyezetbe.
Lélegzet.

2022. január 19-24. Budapest-Kismaros (tánc utáni szavaimból merítve)

Várom a tavaszt.
A rügyek reccsenését,
a virágok roppanását;
a patak csobbanását
a kavicsok alatt;
a csillagok hanyatlását
a sötétség felett.
Megtölt majd mindent,
ami bennem szétesett.
És árad a zúgó, a folyó,
a lüktető, a baktató
érzés és gondolat.
Összeforrva, ölelkezve
egyé lesznek, és
akkor én végre
magammá,
akkor én végre
magamé,
akkor én végre
egyedül
önmagam leszek.

2022. január 7., Kismaros

Megmaradok.
Az éjszakákon alszom.
Nappal ébren vagyok.
Dolgozom, játszom,
Búsan maszturbálgatok.

2022. január 7., Kismaros

Három.
A szám dübörög 
a fejemben. Karistol.
Nem hagy nyugodni.
Pedig csak kettő,
a kettő,
a kettő a fontos.
Pedig csak egy,
egyetlen, egyedül:
én.

2022. január 7., Kismaros

Egy és kettő.
A harmadik halvány,
nem is létezik.
Az elsőt sajnálom,
a másodikat lezárom,
a harmadikat csak néha megkívánom.

2022.01.07, Kismaros

Lehajlok a földre.
Érintem a sárból visszanéző
béka lassú lélegzetét.
Szívom a telet tüdőmbe,
a hideget hátamra
borítom, és odakuporodom
apró kisegérként a 
lábnyomokba,
ahol őriz a béka,
és melegít a sár.

2022. január 7., Kismaros