Meghívó
-
A Vírusos Májbetegek Országos Egyesülete tisztelettel meghívja Önt a *2015.
február 21. (szombat) 10.00 órakor* kezdődő taggyűlésre.
Helyszín: Semmelweis...
11 éve
2009. november 13., péntek
És fog egy párnát, széttépi.
És fog egy babát, széttépi.
És fog egy embert, széttépi.
És fogja magát, széttépi.
De nem. Nem. Nem.
Elégedetlen.
Hova mennék mikor az erdőkben is csak zaj van?
Ha rohannék a poshadt avarban,
és elnézném a fákat egy pillanatra, csak sikoltanék.
Nem fájna, csak üvöltenék, mert jólesik.
De most nincs hova menni, már kiégett
a lég, porzik utána a csók. Egy ragadós, izzadt, sós;
hosszan nyúlik, és csak harmadnapra múlik.
Szikkadt vagyok, száradt, összeaszott,
szemem repedezett.
Susognak körülöttem, őrjöngenek,
tépik a szám, a ruhám, szorítják a kezemet.
Hát hova bújnék ha az erdőben is csak zaj van?
Ha fetrengenék a poshadt avarban,
és elnézném a fákat egy pillanatra, csak hánynék.
Fájna, és üvöltenék, mert kell.
De most nincs hova menni, még vért köpök az emlékekkel.
Ha rohannék a poshadt avarban,
és elnézném a fákat egy pillanatra, csak sikoltanék.
Nem fájna, csak üvöltenék, mert jólesik.
De most nincs hova menni, már kiégett
a lég, porzik utána a csók. Egy ragadós, izzadt, sós;
hosszan nyúlik, és csak harmadnapra múlik.
Szikkadt vagyok, száradt, összeaszott,
szemem repedezett.
Susognak körülöttem, őrjöngenek,
tépik a szám, a ruhám, szorítják a kezemet.
Hát hova bújnék ha az erdőben is csak zaj van?
Ha fetrengenék a poshadt avarban,
és elnézném a fákat egy pillanatra, csak hánynék.
Fájna, és üvöltenék, mert kell.
De most nincs hova menni, még vért köpök az emlékekkel.
Budapest
Szárazság és füst szaladt át egy
poshadt pesti reggelen a
körúti könnyben. Elcsöppent a lég.
Megcsúszott a város.
Soha nem fog felkelni, a büdös,
rongyos, ázott mennyből.
Itt élek.
2005. június 1. szerda
Budapest
Mit tudom én, hogy merre jársz,
mit tudom én, hogy mit csinálsz,
mit tudom én, nem is érdekel!
mit tudom én, felejts el…
Szöges kampóra akasztotta,
utána elfordította,
kedvesen nézett, csöpögött a szem,
a másik ordította: akkor sem teszem!
Vetkőzni kezdett, haja arcában,
ráncos mellei két buja karjában,
és csak pislogott rá, elintézte végleg
tenyéről lassan foszlik le a kéreg.
A másik nézte nézte,
gyűlölte is érte.
Karját szorította,
míg fel nem akasztotta.
Hátat fordítottak,
együtt ordítottak,
együtt hitték egymást,
de külön vártak áldást.
A piszkos padlóról felvette,
Gyorsan zsebretette,
Nem köszönt, és nem kért,
Elfutott, s célt nem ért. -
Gondolom mostmár elmehetsz
Gondolom lassan eltemetsz
Gondolom nem is érdekel
Gondolom… inkább felejts el.
2005. január 28. péntek
Budapest
Zúgolódó csontbársonyban
jár a testem föl-le…
Hol?
Elmaradnék, hogy keressem,
és csak nézzem, ne temessem,
mert így nem fog menni még.
Hull a harmat, döng az ég…
És én állok cserép szájjal,
szikkadt szemmel, törött állal.
Már csak villog rám a tű,
földrepattan, egyszerű…
De nem marad meg, Te is röhögsz.
Kábult szemmel halkan hörögsz.
Te is néznél, magad maradsz.
Nem is adok, nem is adhatsz.
2005. április 12.
Halnak. Születnek.
Adnak. Kapnak.
Kérnek. Várnak.
Hajtanak. Futnak.
Bújnak. Keresnek.
Ölnek. Véreznek.
Vágnak. A Halálnak
hogy megmaradjon.
Az egész egy apró
kavicson játszódik,
csak nézz szét hogy
nincsen semmi,
hogy az élet is csak ennyi,
és nem lesz több a kevés,
vagy kevesebb a több,
és akármerre mész az
üregbe lököd azt
amiből ömlik a sűrű genny.
Gyönyörű vagyok, gyönyörű,
és köröttem a szenny,
és csak kéjbe ájulva vágom a tereket,
hogy ott majd kiszakad belőlük
a nyári bűz egy falatja, végimászik
rajtam, és öklendezve nyelem.
Mert szeretem.
2005. május 29.
;;
Subscribe to:
Bejegyzések (Atom)
