hasított mosolyom

Szimplán egy nézésbe veszni bele mindig,
Szimplán csak amikor rohanok a sírig.
Szimplán csak nem kéne; adjad oda Magad!
Szimplán csak akarom. Rajtad fekszem hanyatt.

A Körhinta szélén ácsorgok és várok,
Nem tudni, hogy mikor nyílik meg egy árok.
De sárral teli lesz, és illatok nélkül,
Hajamon is látszik ahogy egyre vénül.
Majd süllyedek, mocskosan; büdösbe eresztesz.
És mosolygok, kócosan, hogy már megint vesztesz.
Csak szimplán hanyagolsz, hanyagollak én is,
Csak szimplán megfakulsz. Őszül már a tér is.


2004. december 25. szombat
Budapest