hasított mosolyom

Látod lebukik minden,
itt benn
még zakatol némi ösztön
a földön
fekvés örömének prezentálására.

Megszökött tőlem az a kicsi
és ostoba szivárvány,
arcomon tükröződik egy-két
elmúlt járvány sebhelyes emléke,
a szemem sarka is sebes és durva.

Meztelenül az ágyamon
vöröses pántok
ölelik a szunnyadó életet,
viszketés, reszelés,
a bőrömön pereg a lelkem.

Haldoklik az injekcióm
durva tűje
hétfőn jön el értem újra és újra
a megsemmisülés szélén állok,
hogy éljek.

2009

soha nem ér véget
ha vége lesz
vége nem jön el
én soha élek
éltem és majd fogok

2009

haszontalan lettél
haszontalan lettem
nincs értelme úgy csinálni mintha
üszkös vállamról rohadna a szerelem
lágy öle