2009. november 13., péntek

Magamnak.

Bejegyezte: Ket dátum: 12:50

Zöld-puha fehér szekér
rázza felém,
fázva érkezik az almafa
szöges mélyen,
csendben a képen látszik,
egy-két harag lábnyomán
léptette vak-szerető.

Szerető vak némber.
Kecses - fél -ember.

Zárt munkaházak ablakán át
szűrődik a neon pilács.

Fém gyertya. Kénes csörgés.
Telefonszerű búgó üvöltés
nyúz.
Újabb láncszem: egy hiúz.
Egy pók. Egy kutya.
Meg a gombszaggató
blues-éjszaka.
Gyömbér nátha.

Rohadtál már szamárháton?
Az összes versem megalázom,
lehányom,
majd megbocsátom

Magamnak.

 

Címkék: ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Subscribe to: Megjegyzések küldése (Atom)