Meghívó
-
A Vírusos Májbetegek Országos Egyesülete tisztelettel meghívja Önt a *2015.
február 21. (szombat) 10.00 órakor* kezdődő taggyűlésre.
Helyszín: Semmelweis...
11 éve
2023. január 27., péntek
Melegen tartom magam.
Puha karjaim között
lazulás, csontjaim között levegő -
a tér
a testem.
Érdemes volt élni.
Budapest, 2023. január 25.
2022. november 4., péntek
Almát eszem
Lassan elmegy az eszem
Északon a helyzet változatlan
Az alma bio és hámozatlan
Továbbra is köhögök
Pedig jobb amikor flörtölök
Megvárom mit mondd a doki
Addig bocs de marad a hoki. 🤣
Ő: Huha,kezdjek aggodni?🤣
Én: Úgy érzed itt lenne az ideje? 😅
Ő: Lehet,elgurult egy kereke?
Én: Vajon vissza lehet-e szerelni?
Ő: Vagy csak meg kell tanulni szeretni 😃
Én: Úgy látom, te gyorsan tanulsz. 😅
Ő: Így jársz,ha rimekkel vadulsz 😉
2022. november 1. kedd, Kismaros-Budapest
2022. január 24., hétfő
Puhaság csattan a padlón,
ütemes veretés araszol.
Hagyom arcom katatón
madarak meredek
röptét követni.
Merülés a fekete
mennyezetbe.
Lélegzet.
2022. január 19-24. Budapest-Kismaros (tánc utáni szavaimból merítve)
2022. január 14., péntek
Felszabadul a testem,
elengedem az összes port
ami talpamra tapad.
A kemény padló remeg,
rezeg a kezem,
lábam ritmusra dobog,
lobogó hajam arcomra csorog
a vibráló neonfény alatt.
2022. január 14., Budapest
2015. február 24., kedd
Tudom, hogy szeretlek.
Kinyílt szemmel csodálom azt, hogy élsz.
És láthatod az istenek,
a por meg az idő,
még könnyű hálókat is von
közéd-közém,
így gyakran elfog a szeretet
meglepő szárnyalása és forradalma.
Ilyenkor előbújva érzek,
mint a természet napfény idején.
Hangtalanul, de rezzenéssel.
Azután
jobban hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
Pilinszky: Azt hiszem
http://mek.oszk.hu/01000/01016/01016.htm#h3_71
2015. február 16., hétfő
Tegnapelőtti hajnalok kócos illatával
takarom ólomszín arcomat.
Szégyenborítású álmom öblös sugarába
lépett körkörös jelenléted.
Szemben te állsz kifürkészhetetlen
Tekinteted szöges ostorával
És rám mérve minden csapás
Egy újabb kimaradt szívdobbanás.
Ablakom nincs, hogy iszonyodva szökjek,
Lábam előtt porba hullt évszakok.
Lehetetlen csókod
kezemre égett stigmaként ragyog.
2014. május 25., vasárnap
Holdáramokba úszva küzdik
a test-feledéssel
három hólyagos szemem.
Eszem, iszom nálad,
kibontom a házad.
Nekem te kellesz - E
napom ringó fecske
szárnyad álomtalan
ingoványába vonz.
Bronz szobrokat
lapozom át, hogy
téli-nyári báli ruhám
csikorogva fonjon körbe.
Nedves vállad örvényszerű
tarka őszbe von be -
Le tekintve süllyedünk,
pangó kutak pókhálós kávája
alá csilingel csontos lélegzetünk
kavargó párája.
2010. május 19., szerda
Halljatok, az ég zúg
és a tűz fellobog.
Ázott lepedőbe takarva
a szív csak tompa fénnyel,
félve, félre bújva dobog.
2010. május 19.
Budapest
Hasznos lenne lemondani
a tévedéseimről.
Tetteimet kritika illeti.
Félve-félek magam tekintve:
ne hagyj el soha.
2010. május 7.
Fejlett terveim vannak az életbenmaradásra.
Csillagok hasítják ketté kopasz fejem árnyékát a betonon.
Ott ülök és várom,
hogy órám elüsse a delet.
2010. május 7.
Harmatos harangvirágok között
tekintetem húrja eltörött.
Most két-rét felé nézek:
egyik fehér, másik mosott,
ezerszínű olajtócsa a levegő
szélein derengve.
Szeretem a napot.
Az én reményem soha
el nem hagyott.
Nem is fog. Legfeljebb
álmában csönget egy picit, és
máris eszembe jut.
2010. május 7.
Budapest
2010. március 1., hétfő
Riadót fújtak egy zöldes falú
váróterem ablakából,
és öreg csecsemők ugrottak
ki az ajtón, hogy
legyőzzék a csoszogó papokat.
2010. március 1.
Budapest
Holnap már másképp lesz a ma,
holnap már nem lesz kora.
De a tegnap itt dörömböl,
csúszva-mászva kúszik
a küszöb alatt.
Nyakamra tekeredve
ragadja meg gondolataim
kócos fonalát:
arcomra keni a régi napokat.
2010. március 1.
Budapest
Most már másképp járnak az éjszakák.
Csak egy kevés kávé van bögrémben,
és nem lehet tudni mi marad végül:
a zacc, vagy a tej melege.
Elég volt már a szirupos létezés mímeléséből.
Három lehetséges életcél lelhető fel
egy fal mögött:
- hallgatni a bogarak zümmögését.
- átnézni a légkör szivárványos szélén.
- vagy hamus fejünket föld alá temetve
szívni a lelkek füstjét,
és fújni a testek bűzét.
2010. március 1.
Budapest
Sűrű-sűrű vágy nyalábok
haladnak sorban
egy haragos űrrel teli
porba vésett korban.
Öntözőcsatornák állnak
minden fél-útszélen,
számuk rajtam áll,
szélük csontos érem.
Harckocsik zúgnak előttünk
karmolva a beton csillogást,
alattuk fűrészpor marad
csak a kancsali kapkodás.
2010. március 1.
Budapest
2010. február 12., péntek
Mit mondjak te esze-veszett?
Nekem maradt még egy
kis józan álomszerű képbe elmerült
szennyesem mosom-mosom hozzád hozom,
adom, dehogy kapom, ne add!, kérem,
most üss, ne tartsd szavaid az enyémmel
szembe én nekem lehet tudom, hogy akarom
a NEMET,
vagy a helyett inkább mást,
ne is lássuk egymást,
én törpefejű idiótaként csüggök
volt szerelmem mocskától függök
még várom, nem kell,
de látom, menj el,
maradj, és fogd koszos kezem,
eressz, és köpd le gennyedző szemem,
maradj, és öleld törött vállam,
eressz, és tépd ki haldokló májam,
maradj, és simítsd hulló hajam,
eressz, és rúgd be horpadó hasam,
de ha csak a zöldülő falakat nézzük
vár ránk a puszta,
de ha csak a kihányt szavakat látjuk
marad a murva,
de ha csak a szerelem mocskát várjuk
marad a zöldülő fal, a kihányt szavak,
és rengeteg deszkázatlan vakablak,
és rengeteg öntörvényű korcsuló
cipzár húzó szennylakó,
bambusz, has, vér, játék, halál,
maradok, maradhatsz,
nem kell egy kiskanál
SE
nekem a szerelemhez
SE
mellettem maradni
SE
tudsz majd, és én
SE
melletted,
igen, nem, hogyan, talán, látod, döntök,
fákat döntök,
szavakat döntök,
várakat döntök,
lányokat döntök,
bármit döntök
csak ne kelljen több döntést hozni,
indokolni, hazug módon kirabolni
a jó helyének árnyékának
zöldszínű okádékában
átlátszó igazsággal teli mohás hordóját.
JÓ?
Keleten kelletlen kellettem
magam, magam miatt, mi alatt
miatta matattam magamban
magamat neki.
Ne. Ki?
Ki. Ki felé?
Kifelé.
Körülötted szállok,
szálltak
az igék pontatlan ragozásai,
már nem tudok verseket írni,
csak a mocsok dől ki számon,
szakad fekete tintám alatt a papír,
a jeges, a maradandó, a múló bánatú
lanyha cigarettadohány száraz maradékát szívom,
és írom,
és írom a kietelen szavakat,
nekem csak ez maradt,
ez a büdös, mocskos, szemeteszsáknyi
gyönyörű valóság.
Igazán igaziak a szavaid?
Csak árnyékod szagát szürcsölöm,
a furcsa papírjátékos görcsökön,
ezt játszom én.
Marad az alvadó hagyma szag,
vagy feloldoz majd egy daganat?
Bajnokom, bocs.
De hiszen,
én hiszem a magam igazát taposom
és csak mondom, mondom, mondom, ordítom, vagy nem,
ahogy gondolod, mondom, hogy IGEN, de már mondtam,
hogy NEM,
mit várnál tőlem?, ez vagyok,
ha szeretsz,
hát szeresd e szétbaszott
lelket, guruló szemgolyói között,
na ennyi. Látod, nincs mit tenni
egy marék fuldokló szóért;
a kopott, töbször átmosott
száradó borért
még talán.
Nekem maradt még egy
kis józan álomszerű képbe elmerült
szennyesem mosom-mosom hozzád hozom,
adom, dehogy kapom, ne add!, kérem,
most üss, ne tartsd szavaid az enyémmel
szembe én nekem lehet tudom, hogy akarom
a NEMET,
vagy a helyett inkább mást,
ne is lássuk egymást,
én törpefejű idiótaként csüggök
volt szerelmem mocskától függök
még várom, nem kell,
de látom, menj el,
maradj, és fogd koszos kezem,
eressz, és köpd le gennyedző szemem,
maradj, és öleld törött vállam,
eressz, és tépd ki haldokló májam,
maradj, és simítsd hulló hajam,
eressz, és rúgd be horpadó hasam,
de ha csak a zöldülő falakat nézzük
vár ránk a puszta,
de ha csak a kihányt szavakat látjuk
marad a murva,
de ha csak a szerelem mocskát várjuk
marad a zöldülő fal, a kihányt szavak,
és rengeteg deszkázatlan vakablak,
és rengeteg öntörvényű korcsuló
cipzár húzó szennylakó,
bambusz, has, vér, játék, halál,
maradok, maradhatsz,
nem kell egy kiskanál
SE
nekem a szerelemhez
SE
mellettem maradni
SE
tudsz majd, és én
SE
melletted,
igen, nem, hogyan, talán, látod, döntök,
fákat döntök,
szavakat döntök,
várakat döntök,
lányokat döntök,
bármit döntök
csak ne kelljen több döntést hozni,
indokolni, hazug módon kirabolni
a jó helyének árnyékának
zöldszínű okádékában
átlátszó igazsággal teli mohás hordóját.
JÓ?
Keleten kelletlen kellettem
magam, magam miatt, mi alatt
miatta matattam magamban
magamat neki.
Ne. Ki?
Ki. Ki felé?
Kifelé.
Körülötted szállok,
szálltak
az igék pontatlan ragozásai,
már nem tudok verseket írni,
csak a mocsok dől ki számon,
szakad fekete tintám alatt a papír,
a jeges, a maradandó, a múló bánatú
lanyha cigarettadohány száraz maradékát szívom,
és írom,
és írom a kietelen szavakat,
nekem csak ez maradt,
ez a büdös, mocskos, szemeteszsáknyi
gyönyörű valóság.
Igazán igaziak a szavaid?
Csak árnyékod szagát szürcsölöm,
a furcsa papírjátékos görcsökön,
ezt játszom én.
Marad az alvadó hagyma szag,
vagy feloldoz majd egy daganat?
Bajnokom, bocs.
De hiszen,
én hiszem a magam igazát taposom
és csak mondom, mondom, mondom, ordítom, vagy nem,
ahogy gondolod, mondom, hogy IGEN, de már mondtam,
hogy NEM,
mit várnál tőlem?, ez vagyok,
ha szeretsz,
hát szeresd e szétbaszott
lelket, guruló szemgolyói között,
na ennyi. Látod, nincs mit tenni
egy marék fuldokló szóért;
a kopott, töbször átmosott
száradó borért
még talán.
kávémba bogarak döglenek
arcom a semmi tölti ki
this is fucking me
2008. 05. 31
Elfogyok, mint a cink a Daniel-elemben,
Nem sikerül már soha elfelednem
Azt, hogy mi történt, mikor néztem magam elé,
Mint egy eltévedt elektron, ki tart az ég felé.
Bár kóválygó elektron nincsen, én jól tudom,
De unom ezt az órát, borzasztóan unom...
Nem sikerül már soha elfelednem
Azt, hogy mi történt, mikor néztem magam elé,
Mint egy eltévedt elektron, ki tart az ég felé.
Bár kóválygó elektron nincsen, én jól tudom,
De unom ezt az órát, borzasztóan unom...
2004. január 20. kedd
Budapest
Természet óra alatt. Ez után a vers után mindig megkaptam Attilától (természettanár, és ofő egyszemélyben), hogy "Kati, inkább írj verset!". :D
2010. február 11., csütörtök
Kurva anyád!
C-sssssssssssssssssz.
C-sssssssssssssssssz.
2008. szeptember 30.
;;
Subscribe to:
Bejegyzések (Atom)
