2015. február 16., hétfő
Szemben te állsz kifürkészhetetlen
Tekinteted szöges ostorával
És rám mérve minden csapás
Egy újabb kimaradt szívdobbanás.
Ablakom nincs, hogy iszonyodva szökjek,
Lábam előtt porba hullt évszakok.
Lehetetlen csókod
kezemre égett stigmaként ragyog.
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése