2010. május 19., szerda
Harmatos harangvirágok között
tekintetem húrja eltörött.
Most két-rét felé nézek:
egyik fehér, másik mosott,
ezerszínű olajtócsa a levegő
szélein derengve.
Szeretem a napot.
Az én reményem soha
el nem hagyott.
Nem is fog. Legfeljebb
álmában csönget egy picit, és
máris eszembe jut.
2010. május 7.
Budapest
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése