2010. február 3., szerda

...hogy éljek

Bejegyezte: Ket dátum: 17:22

Látod lebukik minden,
itt benn
még zakatol némi ösztön
a földön
fekvés örömének prezentálására.

Megszökött tőlem az a kicsi
és ostoba szivárvány,
arcomon tükröződik egy-két
elmúlt járvány sebhelyes emléke,
a szemem sarka is sebes és durva.

Meztelenül az ágyamon
vöröses pántok
ölelik a szunnyadó életet,
viszketés, reszelés,
a bőrömön pereg a lelkem.

Haldoklik az injekcióm
durva tűje
hétfőn jön el értem újra és újra
a megsemmisülés szélén állok,
hogy éljek.

2009

 

Címkék: ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Subscribe to: Megjegyzések küldése (Atom)