hasított mosolyom

Felszabadul a testem,
elengedem az összes port
ami talpamra tapad.

A kemény padló remeg,
rezeg a kezem,
lábam ritmusra dobog,
lobogó hajam arcomra csorog
a vibráló neonfény alatt.

2022. január 14., Budapest

Várom a tavaszt.
A rügyek reccsenését,
a virágok roppanását;
a patak csobbanását
a kavicsok alatt;
a csillagok hanyatlását
a sötétség felett.
Megtölt majd mindent,
ami bennem szétesett.
És árad a zúgó, a folyó,
a lüktető, a baktató
érzés és gondolat.
Összeforrva, ölelkezve
egyé lesznek, és
akkor én végre
magammá,
akkor én végre
magamé,
akkor én végre
egyedül
önmagam leszek.

2022. január 7., Kismaros

Megmaradok.
Az éjszakákon alszom.
Nappal ébren vagyok.
Dolgozom, játszom,
Búsan maszturbálgatok.

2022. január 7., Kismaros

Három.
A szám dübörög 
a fejemben. Karistol.
Nem hagy nyugodni.
Pedig csak kettő,
a kettő,
a kettő a fontos.
Pedig csak egy,
egyetlen, egyedül:
én.

2022. január 7., Kismaros

Egy és kettő.
A harmadik halvány,
nem is létezik.
Az elsőt sajnálom,
a másodikat lezárom,
a harmadikat csak néha megkívánom.

2022.01.07, Kismaros

Lehajlok a földre.
Érintem a sárból visszanéző
béka lassú lélegzetét.
Szívom a telet tüdőmbe,
a hideget hátamra
borítom, és odakuporodom
apró kisegérként a 
lábnyomokba,
ahol őriz a béka,
és melegít a sár.

2022. január 7., Kismaros

A testem
élvezetet
masszázst
mozgást
akar.

A testemnek
pihenésre
lazításra
kevesebb ételre
van szüksége.

A szívem
szeretni
szeretve lenni
kapcsolódni
akar.

A szívemnek
biztonságra
bizalomra
rám
van szüksége. 

Az elmém
mindent, mindenkit, mindenkor megérteni
elemezni
tanulni
akar.

Az elmémnek
csendre
békére
elfogadásra
van szüksége. 

A lelkem
szárnyalni
örülni
írni, táncolni
akar.

A lelkemnek
szabadságra
térre
önkifejezésre
van szüksége. 

2021. november 25.

Föld - dobogni

Dobog a padló,
dobog a szív,
egész valómban ritmusra hív
a föld, a fa,
a rög, a mag
ereje.

Tűz - lobogni

Lobog a lényem
a lényeg
a tánc. Elhív
magával:
szikrázó románc.

Víz - forogni

Hullámzó ritmus a lábam
mély merülés az óceánban.
Körötted folyó
időtlen testem
áradó.

Levegő - zokogni

Súlyos hajnalok,
párás sóhajok:
a levegőben szálló
lélegzet
én vagyok.

Éter - oldódni

Érintés a téren túl:
Feloldódom és félek.

2021. december. 1., Budapest: 5ritmus Öselemek alkalmak vége

Önmagad tükörképét csodálod,
mikor a szemembe nézel.
Én téged látlak.
Eltökélt, magányos sóhajok.
Elméd labirintusa
mint pusztító nap ragyog.

Kismaros, 2021. november 28.

Tudom, hogy értékes vagyok,
a nélkül, hogy megmentenélek.
Engem sem kell megmentened,
ez az én feladatom. 

Szívesen látlak, ha vállalod,
kapcsolódnál velem oly módon
ahol mindenki magáért felel,
és törődik a másik féllel. 

Ahol biztonságos keretek,
őszinte párbeszéd, empatikus,
nyitott és megtartó tér van.
Béke és intelligencia. 

Ahol a tapasztalat tanít:
a félelmekkel szembenézve
a múlt vagy a jövő helyett,
a jelen van megélve. 

Ahol együtt lehet átélni a változást,
és tökéletlenül is jó elérni egymást.
Ahol el lehet engedni magunkat,
tartva a határainkat.

Ahol az érzés, a gondolat és a testi érzetek
hierarchia helyett együtt teljesek.
De az értéket meg kell váltani,
nem lehet tét nélkül játszani. 

2021. november 13., Kismaros

Gyógyulnom kell, de 
nem vagyok beteg. 
A fák puhán beterítenek. 

Avarral festem 
begyulladt szemem.
Mint levegőt, lélegezz ki engem. 

Vízként csordulok 
saját arcomon. 
A gyász gyökere törzsemre láncot fon. 

Fekhetek havon, 
szikrázó napon,
nem találhatsz engem, nincs többé nyomom.

2021. október 27.

Fuss csak. Én fekszem
kinyílt szemmel.
Menekülj. Én írok
megnyílt szívvel.
Némán nézel, már nem látlak.
Maradunk egyedül,
háttal egymásnak.

2021. 10. 27.

Hullámzó ritmus a lábam,
mély merülés az óceánban.
Körötted folyó
időtlen testem
áradó.

Budapest, 2021. október 13. szerda késő este

Vagytok páran akik már nem vagytok
Mindig féltem a semmitől,
Korán álmatlanul vergődtem
mert értettem.
Most kevésbé érzem.
kicsit félek, hogy ti ott vagytok,
Hogy nem vagytok,
Hogy nincs semmilyen folytatás.

Ez megrémitett. A szemébe néztem
És elnyelt a szorongás.
Anyám mellé feküdtem amíg lehetett.
Aztán bekebelezett.

Őszül a hajam.
Kanapén ébredtem
szakadt köntösömben.
Nagyanyámtól kaptam.

Ő ölelt magához az utolsó
Októberi éjszaka sípoló csendjében.
Elmúltam harminc.
Nem tudom még mit jelent
Szöget vernek szerveimbe
Az évek.