hasított mosolyom

Puhaság csattan a padlón,
ütemes veretés araszol.
Hagyom arcom katatón
madarak meredek
röptét követni.
Merülés a fekete
mennyezetbe.
Lélegzet.

2022. január 19-24. Budapest-Kismaros (tánc utáni szavaimból merítve)

Felszabadul a testem,
elengedem az összes port
ami talpamra tapad.

A kemény padló remeg,
rezeg a kezem,
lábam ritmusra dobog,
lobogó hajam arcomra csorog
a vibráló neonfény alatt.

2022. január 14., Budapest

Várom a tavaszt.
A rügyek reccsenését,
a virágok roppanását;
a patak csobbanását
a kavicsok alatt;
a csillagok hanyatlását
a sötétség felett.
Megtölt majd mindent,
ami bennem szétesett.
És árad a zúgó, a folyó,
a lüktető, a baktató
érzés és gondolat.
Összeforrva, ölelkezve
egyé lesznek, és
akkor én végre
magammá,
akkor én végre
magamé,
akkor én végre
egyedül
önmagam leszek.

2022. január 7., Kismaros

Megmaradok.
Az éjszakákon alszom.
Nappal ébren vagyok.
Dolgozom, játszom,
Búsan maszturbálgatok.

2022. január 7., Kismaros

Három.
A szám dübörög 
a fejemben. Karistol.
Nem hagy nyugodni.
Pedig csak kettő,
a kettő,
a kettő a fontos.
Pedig csak egy,
egyetlen, egyedül:
én.

2022. január 7., Kismaros

Egy és kettő.
A harmadik halvány,
nem is létezik.
Az elsőt sajnálom,
a másodikat lezárom,
a harmadikat csak néha megkívánom.

2022.01.07, Kismaros

Lehajlok a földre.
Érintem a sárból visszanéző
béka lassú lélegzetét.
Szívom a telet tüdőmbe,
a hideget hátamra
borítom, és odakuporodom
apró kisegérként a 
lábnyomokba,
ahol őriz a béka,
és melegít a sár.

2022. január 7., Kismaros

A testem
élvezetet
masszázst
mozgást
akar.

A testemnek
pihenésre
lazításra
kevesebb ételre
van szüksége.

A szívem
szeretni
szeretve lenni
kapcsolódni
akar.

A szívemnek
biztonságra
bizalomra
rám
van szüksége. 

Az elmém
mindent, mindenkit, mindenkor megérteni
elemezni
tanulni
akar.

Az elmémnek
csendre
békére
elfogadásra
van szüksége. 

A lelkem
szárnyalni
örülni
írni, táncolni
akar.

A lelkemnek
szabadságra
térre
önkifejezésre
van szüksége. 

2021. november 25.