hasított mosolyom

Feloldódni egy történetben,
Feloldódni a természetben,
Feloldódni egy mozdulatban:
jelen lenni önmagamban.

2022. november 4., Kismaros

Almát eszem
Lassan elmegy az eszem
Északon a helyzet változatlan
Az alma bio és hámozatlan
Továbbra is köhögök
Pedig jobb amikor flörtölök
Megvárom mit mondd a doki
Addig bocs de marad a hoki. 🤣

Ő: Huha,kezdjek aggodni?🤣
Én: Úgy érzed itt lenne az ideje? 😅
Ő: Lehet,elgurult egy kereke?
Én: Vajon vissza lehet-e szerelni?
Ő: Vagy csak meg kell tanulni szeretni 😃
Én: Úgy látom, te gyorsan tanulsz. 😅
Ő: Így jársz,ha rimekkel vadulsz 😉

2022. november 1. kedd, Kismaros-Budapest

Feloldódni az időben,
a térben összegömbölyödni,
tánclépésben cikázni,
porban, keresztben, feszülve
megállni, és kilehelni az utolsó
gondolatot:

élek.

2022. szeptember 29., Kismaros

Repül, lobban.
Felülről húz,
és alulról megtart 
mély tágassága
Isten szárnyának.

2022. július 16., Verőce

Önmagam vagyok
a fényben,
Veletek vagyok
a repedező üresség
csorgó árnyékába 
hullva.
Fulladok
és élek.

Lábnyomom vonala csillan
a fényben állok lazán
hátam a napnak vetem
és felettem szakad a 
homály.


 2022. július 16., Verőce

Kerestem valakit aki
velem ül velem,
de a valaki mellettem
nem ül, mozog.
Bennem én ülök
szemlélve.
Szédülök.

2022. július 16., Verőce

Felharasan belőlem a
néma kürt szava.
Padlón fekve merülök fel
laza lázban.

Merre mennék
maradok, haladok
magam után.

Azután 
nevetek, kacagok
tágas terekben
reszketve szaladok.

2022. július 16., Verőce

 Merek mozdulni
a törődés szélén
önmagam mellé ülve.

2022. július 16., Verőce

Bennem lassan
óceánná nőtt a sötétség.
Most a partján ülve száradok.
Csillogó cseppekben csorog
le rólam, és tócsába gyűl,
hogy árnyékom legyen.
Követ, követem.
Mélyen figyelem,
hogy a fényben maradjak:
így őrzöm meg magamat
Vele, mindenestül.

2022. május 6., Kismaros

Figyelmem kint
én viszont bent,
hallgatok. 

Leszek a fény:
feltartom mint fáklyát.
Vagyok a sötét:
oszlom, derengek.
Hogy lássak, ha kell,
és hunyjak, ha jó.

Bennem a por,
a hűvös, és a tér.
Pihenek puhán,
zihálva élek.

2022. február 20.

Puhaság csattan a padlón,
ütemes veretés araszol.
Hagyom arcom katatón
madarak meredek
röptét követni.
Merülés a fekete
mennyezetbe.
Lélegzet.

2022. január 19-24. Budapest-Kismaros (tánc utáni szavaimból merítve)

Felszabadul a testem,
elengedem az összes port
ami talpamra tapad.

A kemény padló remeg,
rezeg a kezem,
lábam ritmusra dobog,
lobogó hajam arcomra csorog
a vibráló neonfény alatt.

2022. január 14., Budapest

Várom a tavaszt.
A rügyek reccsenését,
a virágok roppanását;
a patak csobbanását
a kavicsok alatt;
a csillagok hanyatlását
a sötétség felett.
Megtölt majd mindent,
ami bennem szétesett.
És árad a zúgó, a folyó,
a lüktető, a baktató
érzés és gondolat.
Összeforrva, ölelkezve
egyé lesznek, és
akkor én végre
magammá,
akkor én végre
magamé,
akkor én végre
egyedül
önmagam leszek.

2022. január 7., Kismaros

Megmaradok.
Az éjszakákon alszom.
Nappal ébren vagyok.
Dolgozom, játszom,
Búsan maszturbálgatok.

2022. január 7., Kismaros

Három.
A szám dübörög 
a fejemben. Karistol.
Nem hagy nyugodni.
Pedig csak kettő,
a kettő,
a kettő a fontos.
Pedig csak egy,
egyetlen, egyedül:
én.

2022. január 7., Kismaros

Egy és kettő.
A harmadik halvány,
nem is létezik.
Az elsőt sajnálom,
a másodikat lezárom,
a harmadikat csak néha megkívánom.

2022.01.07, Kismaros

Lehajlok a földre.
Érintem a sárból visszanéző
béka lassú lélegzetét.
Szívom a telet tüdőmbe,
a hideget hátamra
borítom, és odakuporodom
apró kisegérként a 
lábnyomokba,
ahol őriz a béka,
és melegít a sár.

2022. január 7., Kismaros

A testem
élvezetet
masszázst
mozgást
akar.

A testemnek
pihenésre
lazításra
kevesebb ételre
van szüksége.

A szívem
szeretni
szeretve lenni
kapcsolódni
akar.

A szívemnek
biztonságra
bizalomra
rám
van szüksége. 

Az elmém
mindent, mindenkit, mindenkor megérteni
elemezni
tanulni
akar.

Az elmémnek
csendre
békére
elfogadásra
van szüksége. 

A lelkem
szárnyalni
örülni
írni, táncolni
akar.

A lelkemnek
szabadságra
térre
önkifejezésre
van szüksége. 

2021. november 25.