hasított mosolyom

Vagytok páran akik már nem vagytok
Mindig féltem a semmitől,
Korán álmatlanul vergődtem
mert értettem.
Most kevésbé érzem.
kicsit félek, hogy ti ott vagytok,
Hogy nem vagytok,
Hogy nincs semmilyen folytatás.

Ez megrémitett. A szemébe néztem
És elnyelt a szorongás.
Anyám mellé feküdtem amíg lehetett.
Aztán bekebelezett.

Őszül a hajam.
Kanapén ébredtem
szakadt köntösömben.
Nagyanyámtól kaptam.

Ő ölelt magához az utolsó
Októberi éjszaka sípoló csendjében.
Elmúltam harminc.
Nem tudom még mit jelent
Szöget vernek szerveimbe
Az évek.

Vinnyogva szűkölök harmadik napja.
Időről időre agyonvág újra
a valóság. Félek érted, értem. Fúr
a lelkiismeret, kegyelem nélkül.
Játszik rajtunk az ördög.

2018. November 1.